Eszter a franciaországi Sciences Po egyetemen elsőéves, társadalomtudományokat tanul a dijoni kampuszon. Az egyetem teljes neve Institut d’études politiques de Paris – azaz a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete –, de a fővároson kívül még hat vidéki kampuszon kínálnak francia és angol nyelvű képzéseket. Eszter végzősként több felvételi ajánlatot kapott dán és holland egyetemektől, majd végül a francia nyelvű szak és a dijoni kampusz mellett döntött. Olvassátok el vele készült interjúnkat!
Miért döntöttél úgy, hogy Franciaországban tanulsz tovább? Hogy döntöttél a szak, az egyetem mellett?
Nekem sosem volt kérdés, hogy továbbtanulok-e. Az irány eldöntése viszont nehezebb volt, de a gimi utolsó két évére körvonalazódott, hogy a társadalomtudományok területén fogok továbbmenni. Hollandiában és Dániában is jelentkeztem angol nyelvű egyetemekre, de nagyon régóta vonzott, hogy Franciaországba menjek. A Sciences Po egy nagyon elismert és tekintélyes egyetem, ha valaki Franciaországban szeretne politikatudományt tanulni, akkor ez a legjobb választás.
Ezen az egyetemen a legtöbb szak franciául van, viszont a párizsi kampuszon kívül szinte mindegyiken elvárás az angoltudás is, hiszen sok órát azon a nyelven tanítanak. A regionális kampuszok közül sok helyen felajánlják, hogy a gyengébb francia nyelvtudással érkezők az első félévben angolul tanulhassanak, és közben fejlesszék a franciatudásukat, de ehhez is fontos, hogy jó szinten legyen a nyelvtudás.
Én azért jelentkeztem a dijoni kampuszra (európai unió, közép- és kelet-európai minor), mert úgy gondoltam, hogy közép-európaiként ide könnyebb bejutnom, és sok hozzám hasonló diák lesz itt. Az utóbbiban igazam is volt. A bejutás kicsit máshogy működik: még ha nézik is a nemzetiséget, sokkal fontosabb a motiváció, hogy miért pont arra a szakra szeretnél menni. Nagyon sok magyar jár pl. Mentonba és Reimsben is vannak egy páran. A franciaországi továbbtanulás kapcsán én nem nagyon gondolkoztam az angol szakokban, ha már itt vagyok, akkor nyelvet is meg szeretném tanulni.
Mi volt az első benyomásod, amikor megérkeztél?
Az első hetek nagyon izgalmasan teltek. Minden új volt teljesen, a nyelv, a közösség. Az elsőévesek közül csak egy fiút ismertem korábban, így egy teljesen új közösségbe érkeztem. Rögtön az első nap, a megnyitó után már óráink voltak, az egyetemi követelmények „methodology”-ját (módszertanát) tanultuk, azt itt nagyon komolyan és szigorúan veszik. Emellett rengeteg programot szerveztek nekünk a másodévesek. Utólag visszagondolva inkább egy nyári táborra vagy egy nyelvsulira hasonlított az első pár hét, persze aztán jött a vizsgaidőszak, és kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy felfogjam, hogy pontosan mi történik velem.
Milyen volt az évkezdés gólyaként? Segített-e és ha igen, hogyan segített az egyetem az elsőéveseknek és különösen a nemzetközi diákoknak?
Leginkább a másodévesek segítenek. Alapból van mindenkinek egy keresztanyja-apja, akihez bármilyen kérdéssel fordulhat, és a „gólyahéten” sok program is velük van, ketten vagy kisebb csoportokban. Nálunk a külföldiek első évre annyi segítséget kapnak, hogy vizsgákon gyakran lehet használni akár kétnyelvű szótárt is. Illetve ahogy fent említettem, egy pár kampuszon, így Dijonban is, egy-két kivétellel az órák többsége franciául zajlik, de az első félévben van lehetőség – az én esetemben ez kötelező volt – angolul követni az órákat, miközben próbálnak felzárkóztatni franciául. Most, hogy pár hete már franciául megy minden, sajnos be kell látnom, B1 és B2-es szint közötti tudással érkezve az elmúlt félév franciaórái nem voltak elegek.
Hol laksz és milyennek találod a szállást? Mennyire volt nehéz megfelelőt találni?
Franciaországban a CROUS szervezet segít nagyon sok diákügyben, köztük a diákszállásokban is. Ez várostól függő, itt Dijonban rengeteg kollégium van, melyeket ők tartanak fennt. A Sciences Pós diákok többsége egy tipikus, régimódi koliban lakik: egy kis szoba, folyosóként pár közös fürdő és közös konyha, mind koedukált. Én egy CROUS által fenntartott „colocation”-ben lakom: egy kollégium épületében van egy külön lakás, négy szobával, két fürdővel és egy konyhával. Itt csak lányok laknak. Még nem találkoztam más diákokkal tőlünk, a többi itt lakó szinte 100%-ban az Université de Bourgogne-ra, egy másik hatalmas helyi egyetemre jár.
A kialakítás nagyon jó, felújított szobák vannak. Az nehéz, hogy olyanokkal lakom együtt, akiket előtte egyáltalán nem ismertem, és nagyon sok kompromisszumot kellett önmagammal és a többiekkel kötnöm. Nagyon sokan egyébként magánúton bérelnek lakást, illetve sok másik, kimondottan diákoknak fenntartott lehetőség van. Azonban ezek szerintem túl drágák, és többségükben kis stúdiók. A lakáspiac sokkal jobb, mint Hollandiában vagy igazából bármelyik másik európai városban, olcsóbb és jobb az elérhetőség.
Én úgy szereztem a lakásomat, hogy az egyetemi pedagógiai felelősünk, aki CROUS-szal kapcsolatban van, írt nekünk, mindkét fent említett lehetőséget átküldte. Én jeleztem, hogy mindkettő érdekel, és fogalmam sincs, hogy mi alapján kaptam pont én ezt.
Milyen messze laksz az egyetemtől? Hogyan közlekedsz?
Nagyjából 15-20 perc biciklizésre lakom a kampusztól. Azért választottam ezt a közlekedést, mert sokkal olcsóbb (50 euróért tudtam a várostól egész évre bérelni egy bringát, a havi bérlet pedig 30, ösztöndíjasoknak 15 euró lenne). Busszal ráadásul majdnem 30 perc az egyetem, és sokszor kiszámíthatatlan a menetrend.
Hogyan telik egy átlagos napod? Mennyit kell tanulnod, készülnöd?
Két-három előadás és 4-5 szeminárium van hetente, összesen kb. 20-22 teljes órát töltök tanórákon. Ezekre még rájönnek persze az associationök és egyéb külön órák. Minden tantárgynak elég sok követelménye van, így napi még két-három órát, vizsgaidőszakban pedig még többet tanulással töltök. Vannak nehezebb és könnyebb napok, sokszor előfordult, hogy egy nap egyáltalán nem volt órám, vagy csak egy-két reggeli óra és szabad délután.
Hány diák van egy órán? Milyenek a vizsgák?
A szemináriumokon nagyjából 22 ember vesz részt, ami egy kicsit több az ideálisnál szerintem, de így is van lehetőség beszélgetésekre, közös munkára. A főbb tantárgyakból szemeszter közben van egy „galop d’essai”, tehát „próbaesszé”, azaz egy midterm vizsga. Ezenkívül, tantárgytól függően, kiselőadások, beadandó esszék vagy projektek is lehetnek, ez tényleg az órától függ. A legtöbb tantárgy nagyon érdekes volt, de sok idő kellett, mire beleszoktam a francia metódusba.
Milyen óráid vannak? Van, ami meglepetést okozott esetleg?
Összesen a két félévben szociológia, történelem, alkotmányjog, politikatudomány és közgazdaságtan voltak a fő tantárgyak. Ezekből 2 vagy 3 órás előadás plusz 2 órás szeminárium van hetente.
Emellett volt matek, statisztika, nyelvek (kötelező francia), illetve a második félévben különböző szemináriumok közül kellett választani kettőt: én az Európai Unió felépítését és Oroszország-Európát választottam. Emellett még egy művészi foglakozást kellett felvenni, ami nekem színház volt. Ez volt meglepő, nem igazán értjük, hogy hogyan kapcsolódik a politikatudományhoz.
Milyennek találod a körülményeket, az egyetem felszereltségét? (könyvtár, étkezési lehetőség, sport stb.)
Sajnos nagyon kicsi a kampuszunk, összesen 180 diák jár ide, mivel harmadévben mindenki külföldre megy. A könyvtárunkban van viszonylag sok hely tanulásra, vizsgaidőszakban néha egy kicsit túlzsúfolt, de általában nagyon jól lehet tanulni és nagyon sok könyv elérhető ott helyben. Ami nincs nyomtatásban kampuszon, azt a digitális könyvtárban nagyon könnyen meg lehet találni, számos egyébként fizetős felületet ingyenesen el tudunk érni az egyetemi e-mail címmel.
A másik egyetemnek van egy hatalmas sportközpontja, oda ingyenesen járhatunk mi is. Rengeteg sportot ajánlanak, táncokat, edzéseket, labdasportokat, csapatsportokat, küzdősportokat, stb. illetve szabadon lehet edzőterembe járni. A Sciences Pón van egy-két sport egyesület, tánc és labdasportok, azok viszont mind csapatban vannak, és így elköteleződést jelentenek, főleg azért, mert évente 3-4 kampuszok közötti sport és művészeti esemény van, amin a csapatok közösen vesznek részt.
Étkezési lehetőség a kampuszon nincs, a városban viszont vannak a CROUS által fenntartott éttermek és foodtruckok. A választék nagy és nagyon minőségi, a főfogás mellett salátákat, desszerteket, gyümölcsöt, stb. lehet választani, és ez mind 3,40 euróért, ösztöndíjasoknak 1-ért.
Hogyan töltöd a szabadidődet? Tagja lettél valamilyen klubnak? Megítélésed szerint mennyire nehéz új barátokat találni?
Nagyon sok klub van az egyetemen: politikai, művészeti, kulturális, sport... Én a Bourgone-Balkans Express nevű klubnak vagyok a tagja, amelyik a balkáni kultúrával és kapcsolatépítéssel foglalkozik. Tagja vagyok még a Jeunes Européens szervezetnek, amely az EU-val foglalkozik.
Én év elején angolul tanultam, és ez nagyjából 23 diákot érintett. Mivel velük töltöttem a legtöbb időmet, szinte az összes barátom ebből a csoportból van. Nagyon jól megtaláltuk a hangot, a legtöbben Kelet-Európából jöttek, így hozzám nagyon hasonló hátterük van. Mivel ide mindenki újként érkezik, nagyon könnyű az ismerkedés, mert mindenki rá van kényszerítve. :) Az egyetem kabalája egyébként a Kisvakond.
A szabadidőmben a barátaimmal megyünk vagy egy beülős helyre, vagy egymáshoz. Van egy-két szórakozóhely is, de Budapesttel például nem lehet összehasonlítani az éjszakai életet.
Jellemző a nemzetközi diákokra, hogy munkát vállalnak?
Sajnos az elvárások miatt nincs nagyon idő dolgozni az egyetem mellett, a legtöbb társam nem dolgozik. Sok szórólapot és információt kaptunk az üres állásokról, de mivel nem kerestem munkát, nem nagyon foglalkoztam ezekkel.
Milyen támogatást kapsz az egyetemtől? Kihez fordulhatsz, ha problémád adódik? Mennyire nehéz a beilleszkedés, segítik-e valahogy, hogy megtaláld a helyed? Volt már, hogy elveszve érezted magad, mert külföldi vagy?
A regisztráció egy nagyon nehéz folyamat sajnos az egyetemen, és nehéz ebben segítséget kérni, de egy idő után minden megoldódik. Minden ügynek van egy központi felelőse, a gond az, hogy itt helyben a titkárság csak közvetíti a problémát a központ felé. A sok külföldi miatt sosem éreztem magam elveszve, mert sokan jártak hasonló cipőben, mint én.
Milyen gyakran tudsz hazalátogatni? Van, ami nagyon hiányzik itthonról?
Ősszel az otthonival egy időben volt egy őszi szünet. Utána egy több, mint egyhónapos téliszünetünk volt, január végén kellett visszajönnünk. Február végén van egy hét szünet, utána viszont nincs semmilyen szünet május közepéig, a vizsgák utánig, viszont akkorra már teljesen vége van a tanévnek.
Otthonról „csak” a családom és a barátaim hiányoznak, meg talán a túró. (Az ételek annyira nem:)).
Volt bármi, ami kifejezetten meglepetésként ért – akár pozitív, akár negatív értelemben?
A francia diákok nagyrésze épphogy, vagy még nincs is 18 éves. Én meg amiatt, hogy nyelviéves suliba jártam, 20 évesen kezdtem az egyetemet, és ez a 2-3 év korkülönbség nagyon meglepett. A külföldiek kicsit idősebbek, ők nagyjából velem egyidősek.
Van bármilyen tanácsod a külföldre készülő diákoknak?
Az elején úgy éreztem magam, mint egy külföldi táborban vagy nyelviskolában. Kellett egy pár hét, inkább hónap, amíg felfogtam, hogy pontosan mi is történik velem. Annak, aki először költözik el otthonról, még nehezebb, hogy rögtön egy másik országba is megy. Előfordulhat, hogy egyszerre magányosnak, de szociálisan mégis túlterheltnek érzed magad, de ez természetes, mert egy teljesen másik környezetben vagy, és a nyelv is akadályt jelent. Nekem viszont ez egy hatalmas élmény minden negatívummal, mert iszonyú érdekes és fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg.
További érdekes cikkekért és diákinterjúkért lapozd át a go2uni posztjait. Ha pedig külföldre készülsz, jelentkezz az Útlevél programba!
