Jóslatunk a 2024-25-ös tanévre
A kristálygömbbel nem rendelkező nyelvtanárok is valószínűleg látják, hogy a következő tanévben is figyelembe kell vennünk az íráskészség tanítása során, hogy diákjaink jó része valószínűleg új barátot szerzett a mesterséges intelligencia képében.
Korábban némi ráhangolódás után otthoni feladatnak adtuk diákjainknak, hogy írjanak egy-egy ügyintéző emailt, vélemény esszét, filmkritikát, egy hosszabb online kommentet. Aztán lassan szembesültünk gyanús írásművekkel, megtanultuk, milyen az, ha részben vagy egészben fordítóprogram segít házi feladatot írni. Az utóbbi két évben pedig felbukkantak a mesterséges intelligencia segítségével írt feladatok.
Nyelvtanárként mit tehetek?
Bosszankodva kioktathatom őket, hogy készségfejlesztés és vizsgafelkészülés szempontjából a Chat GPT-vel megírt szövegek csak egy kicsit jobbak az üresen beadott lapnál, mire aztán a diák köti az ebet a karóhoz, hogy ezt ő írta. Hülyének néz? Hazudik? Csal, ostoba? Szembesítem vele, megtiltom, nem tanítom tovább, egyest adok.
Viszont azt is tudom, hogy az ítélkezés, büntetés és az óhatatlanul ezzel együtt járó (bár nem szándékos) megszégyenítés gyakran vezet feladatelkerüléshez és a fejlesztendő területek elrejtéséhez. Mivel a végső célom az, hogy a tanulóim íráskészsége javuljon, egy kevés bosszankodás után inkább megnézem, hogy mi van a mögött, hogy egyre több mesterséges intelligenciával írt házi feladatot kapok, mert ha ismerem a problémát, nagyobb eséllyel találok rá megoldást.
Mi van emögött?
1) A világ és az ahhoz idomult idegrendszer
Ma már minden nagyon gyorsan, kényelmesen és flottul működik, mindenre azonnali visszajelzést kapunk, ha nem, az mindannyiunkat frusztrál . A dolgok pontosan, a teljes kontrollunk alatt működnek, eredményt akarunk, nem a folyamatot. Ha valami egy kicsit unalmas, tovább kattintunk.
Amikor azt gondoljuk, hogy a mai fiatalok UFO-k, akkor jusson eszünkbe, hogy az idegrendszerük egészen más ingerekre reagálva fejlődött, mint a miénk. X generációsként én is nehezen viselem, ha egy kattintásra nem történik semmi vagy egy üzenetre nem jön gyors válasz - gondoljuk tovább, hogy mi minden történt és történik másképp az újabb generációk felnövekedése során, illetve a mindennapjaikban.
Az írás viszont nem ilyen gyors és kényelmes műfaj. Nagyon lassú, nagyon nem kényelmes, dolgozni kell vele, nem kapunk azonnali reakciót, mint mondjuk egy közösségi média posztra vagy egy digitális játékban. Amitől pedig íráskészség fejlődik, az pont az írás folyamata, illetve az olvasótól kapott visszajelzéssel való munka.
2) Szorongás
Már közhelynek számít, hogy a diákok mentális állapota rossz. Nem csoda, ha kerülik az olyan területeket, amik fokozhatják a szorongást. Az írás - bár lehetne a szabad kifejezés eszköze, így örömszerző tevékenység - lehet támadásra okot adó felület. Szinte vonzza az ítélkezést és a fenyegető piros tintát, ami alig várja, hogy a legkisebb hibát elkövessük.
Ráadásul az írás folyamata rengeteg apró döntés meghozatalát jelenti: Jó ez a szó ide? Nem kellene valami fancy? Amit nem is tudok..., jaj de béna vagyok... Ez az elöljárószó kell? Meg kellene nézni, de akkor nem haladok... . Ezek az apró dilemmák egy szorongó ember számára igazán nyomasztóak. Mindez könnyen vezet halogatáshoz, a halogatás időhiányhoz, ami egyenes út a gyors megoldásokhoz, és már meg is érkeztünk a mesterséges intelligencia használatához.
3) Az emberi természet
Kortól függetlenül mindannyian küszködünk azzal, hogy nehezünkre esik a hosszútávú érdekeinket a rövidtávú fölé helyezni (ebben a melegben nem megyek el sétálni, akármit is pampog az orvos a vérnyomásról). Pont így vannak a középiskolások is, ráadásul nekik ott vannak a történelem tételek is és valamikor a többiekkel is kell találkozni és foci is van, ráadásul az könnyen megy, bár az edzés kemény.
4) Mi értelme van az írásnak?
Pedig tudjuk, hogy az írás fontos gondolkodási készség, egyfajta szupererő, ami később beváltható kommunikációs készségekre, gyors problémamegoldásra és még sok mindenre. De egy mai tizenéves számára nem nyilvánvaló, hogy minden egyes bekezdéssel, amit leír, egy képzeletbeli malacperselyt hízlal, ami a viszonylag távoli jövőben hatalmas értéket fog jelenteni.
Hadd szúrjam ide be, hogy a hegyi beszéd alternatíváján gondolkodva megkértem a Chat GPT-t, hogy adjon néhány metaforát, amivel megértethetem a diákokkal, hogy egy vizsgafeladatra miért érdemes sokat gyakorolni a vizsga előtt. Az egyik a kert volt: ha rendszeresen nem gondozzuk, akkor elvadul, elszárad, stb. Köszi, Chat GPT, tehát ha szép kertet akarunk, akkor rendszeresen gondoznom kell? Tévedés, ugyanis felvehetünk egy kertészt. Ez segített megértenem, hogy ezek a gyerekek egyszerűen felvesznek egy ingyen kertészt! Mivel azt hiszik, hogy a házi feladat értelme az, hogy ott legyen egy szöveg, megíratják. Valahol az van bennük, hogy annak kell jónak lennie, nem pedig az ő íráskészségüknek. Egy kicsit alkalmazhatóbb a sport példa: egy olimpiai úszó valószínűleg nem az olimpián megy először medencébe. Egy úszó esetében világos, hogy mi értelme van a sok edzésnek. Az viszont nem ennyire evidens, hogy nem várható jó eredmény egy vizsgán, ha a vizsgázó akkor próbál először kommentet vagy emailt írni.
A második részben folytatjuk a gondolatmenetet, és megvizsgáljuk, hogy milyen konkrét lehetőségeink vannak arra, hogy érdemben reagáljunk az új szereplő, a mesterséges intelligencia megjelenésére.