Mennél, de félsz? Egyik nap úgy érzed, tiéd a világ, másnap mégis lebeszéled magad, mert ez neked úgyse sikerülhet? Összeszedtünk 5+1 aggályt a külföldi továbbtanulással kapcsolatban. Közhely, de igaz, hogy szinte mindig könnyebb érveket találni amellett, hogy miért ne tegyél meg valamit, mint amellett, hogy miért igen. Így van ez a külföldi továbbtanulással is. Egyre többen vannak, akik meglépik, világosan látszanak az előnyök is, mégis vannak gyakori dilemmák, melyek sokakat visszatartanak. Ezek egy része alaptalan, más részük pedig némi energiaráfordítással és előrelátással orvosolható.
1. „Nekem csak magyar érettségim van, mire megyek vele külföldön?”
Sokan nem tudják, hogy a Magyarországon megszerzett érettségi bizonyítvány az európai országokban is elfogadott dokumentum. Emellett gyakori tévhit az is, hogy egy külföldi egyetemi felvételin hátrányból indul az, aki nem az adott ország szülötte. Ez az aggály alaptalan, sőt az ún. nemzetköziesítés (internationalisation) kifejezett cél a legtöbb külhoni egyetemen, ennek megfelelően a más országból származó hallgatók aránya gyakran húsz-harminc százalék, vagy ennél is magasabb lehet.
Külföldi továbbtanulás esetén is fontos, hogy milyen tantárgyakból teszel érettségit, illetve hogy emelt- vagy középszinten vizsgázol, de ha időben elkezded a felkészülést, ez nem fog problémát okozni.
2. „Nem vagyok kitűnő tanuló – így esélytelen vagyok!”
A külföldi továbbtanulás egyik legnagyobb előnye, hogy azok is esélyt kaphatnak akár top100-as egyetemen tanulni, akik a magyarországi rendszerben esetleg nem gyűjtöttek elég pontot ahhoz, hogy bejussanak a legnépszerűbb szakokra. Természetesen szükség van a biztos alapra és a jó eredményekre, de számos külföldi egyetemen és szakon nem kizárólag a jegyek és érettségi eredmények számítanak, hanem azt is értékelik, mennyire vagy motivált és érdeklődő. Számíthat az is, hogy mennyi és milyen tanórán kívüli tevékenységeket, közösségi munkát végzel, hiszen ezek mind színesítik az egyéniséget és így az egyetemi közösséget is.
3. „Külföldön az egyetemi tandíjak nagyon magasak.”
Tény, hogy a külföldi egyetem nagy anyagi ráfordítást igényel, különösen a kezdeti időkben, és ez sok családot elriaszthat attól, hogy belevágjon a külföldi továbbtanulásba.
Mielőtt azonban elvetjük ezt az opciót, érdemes tájékozódni, hiszen a magyar önköltséges képzések tandíjával a legtöbb nyugat-európai képzés már felveszi a versenyt. Ráadásul, ha a járulékos előnyöket nézzük, egy nagy presztízsű egyetemen megszerzett diploma az egyik legjobb befektetés a jövőbe. Több olyan ország van, ahol EU-s diákok számára nincs tandíj, ilyen például Svédország és Dánia. Máshol alacsonyabb, mint egyes szakokon a magyar költségtérítés: Hollandiában az éves képzés kevés kivételtől eltekintve €2300 körül van, a szakok népszerűségétől függetlenül.
A megélhetés költségeinek fedezésére is több konstrukció létezik: jellemző, hogy a tanulmányaik mellett részmunkaidőben dolgozó diákok további támogatásokra jogosultak, de több országban szociális alapú juttatásokat is fel lehet venni. Alapképzésben ritkán fordul elő a tanulmányokat és a megélhetést egyaránt fedező teljes ösztöndíj, bár volt diákjaink közül tudunk példát erre is: ők a brit Cambridge University Trinity College ösztöndíját, a holland University College Utrecht ösztöndíját, illetve amerikai sportösztöndíjakat nyertek el.
4. „Külföldön veszélyes.”
Természetes, hogy minden család félti az ismeretlenbe küldeni gyermekét. Ezzel együtt, ha valakiben megvan az indíttatás és a kíváncsiság, hogy világot lásson, ez az egyik legbiztonságosabb módja annak, hogy kipróbálja magát külföldön, és élményeket, tapasztalatokat gyűjtsön.
Az Európai Unió állampolgáraként minden alapszolgáltatás megillet téged, így például az alap egészségügyi ellátás – mindaddig, amíg gondoskodsz arról, hogy itthon biztosított legyél – és az adott országban elérhető támogatások. De ami ennél is fontosabb: az egyetemi közösség nagyon támogató. A legtöbb egyetem külön odafigyel a hallgatók jólétére: a jogsegélyszolgálattól a pszichológusig számos olyan szolgáltatást biztosítanak ingyen, amely segítséget nyújt a diákoknak, ha szükségük van rá.
5. „Nem igazán tudom, mi érdekel.”/ ”Ami engem érdekel, abból nem lehet megélni.”
A leggyakoribb dilemma, hogy egy 17-18 éves kamasz még nem tudja biztosan, mi az, ami igazán érdekli annyira, hogy napi nyolc órában azzal foglalkozzon. Különösen igaz ez a humán érdeklődésű diákokra, és – egyáltalán nem mellesleg – teljesen természetes. Egyrészt a kamaszkor a személyiségfejlődés, az értékrend intenzív alakulásának időszaka. Másrészt hogyan is várhatnánk el bárkitől, hogy látatlanban elköteleződjék egy konkrét terület mellett anélkül, hogy alkalma lett volna testközelből megtapasztalni, mit jelent nap mint nap ezzel foglalkozni?
Sokszor előfordul az is, hogy a szülők éhhalál-szaknak gondolják azt, ami a gyereküket igazán érdekli, és el sem tudják képzelni, hogy valaki jól fizető állásba kerüljön pl. irodalom- vagy művészettörténet-szakos diplomával. Pedig a klasszikus bölcsészszakok olyan kompetenciákat fejlesztenek, mint az együttműködés, a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a szövegértés – csupa olyasmi, amit egyre keresettebb a munkaerőpiacon. Manapság már egyáltalán nem ritka, hogy valaki irodalmár diplomával banki adatelemzéseket végez, vagy pszichológusként a techvállalatok felhasználóélményét kutatja és elemzi, esetleg nyelvészként programozóknak segít egy program megírásában vagy hibamentesítésében. Itt az ideje elfelejteni a hagyományos humán-reál megosztottságot, úgy tűnik, egyre inkább az interdiszciplinaritásé a jövő.
Az is megesik, hogy egy fiatal nem is pontosan tudja, hogy mit jelent az általa preferált terület. A népszerű sorozatok alapján például a bűnügyi helyszínelés vagy az igazságügyi szakértői szakmák jóval vonzóbbnak tűnhetnek, mint a hétköznapi valóság – ahogyan a népszerű magazinokból sem derül ki mindig, hogy a pszichológia, az ezotéria és a spiritualitás nem rokonfogalmak.
+1 „Fogalmam sincs a felvételi eljárásról.”
Ez az a terület, ahol egy magyar diák valóban hátrányból indul egy adott ország diákjaival szemben. A magyar középiskolák túlnyomó többségében kevés tájékoztatást kapnak a diákok a külföldi lehetőségekről, hiszen az iskola elsősorban az érettségire és a magyarországi továbbtanulásra készít fel. A motivációs levél, az önéletrajz és az egyéb, külföldön a felvételihez szükséges esszé vagy dokumentum sem elvárás a magyar felsőoktásban, így egy átlagos magyar diák nincs és nem is lehet teljes mértékben felkészülve ezek összeállítására.
A go2uni csapatának tagjai viszont személyes tapasztalataikkal és a felvételi eljárások terén szerzett rutinjukkal minden területen hatékony útmutatást és segítséget nyújtanak. A megfelelő ország, egyetem és szak kiválasztását nem csak mentoraink, de a Unifrog platform orientációs eszközei és a világ összes angol nyelvű alapszakját tartalmazó adatbázisa is támogatja. Workshopjainkon megtanítjuk a diákokat a motivációs levél, az önéletrajz és minden egyéb, a felvételihez szükséges esszé megírására, majd végigkövetjük az írás folyamatát. Támogatjuk a felvételihez szükséges egyéb dokumentumok beszerzését és helyességét, ha szükséges, megosztjuk a tanári ajánlás formai és tartalmi követelményeit. Fordulj hozzánk bizalommal, és a go2uni Útlevél programja segít megvalósítani az álmaidat.